mkirkphoto:

Selected monoprint from series

[Matthew.Kirkpatrick-www.mkirkphoto.com]

toutpetitlaplanete:

Jean Messagier - Les Traces de gel de 1989, 1989

(via mkirkphoto)

angrywhistler:

Eric Fischl

phytos:

Eva Hesse

(Source: blue-voids)

likeafieldmouse:

Michal Mozolewski

(Source: likeafieldmouse)

phytos:

Masao Yamamoto

(Source: blue-voids)

free-parking:

Adam David Brown, Eclipse, blackboard with layering of the scientific notations of Newton, Einstein, and Hawking in order to make a black hole

zsuzsicsiszer:

” Yes Now on the wall in my bedroom ”© l Zsuzsi Csiszer l Csiszer Zsuzsi

Több, mint fél év eltelt azóta, hogy nekiláttam a yes- no falnak. A szoba még mindig nincs meg, sokat haladok, több, mint három falat írtam meg, egyre világosabban látom, hogy vannak olyan dolgok, amikre nem fogok tudni válaszolni. Azonban egyre több kérdést teszek fel… Amikor „no” – t írnék, várok egy picit, és reggelre már a „yes „ marad, mert arra gondolok, hogy valamit nem, semmiképp sem, és nemet mondok… de változtatni vagyok képes. És igen. Ezért lassul le a folyamat. Abban a szituációban, amikor bezárom magam, képes vagyok változtatni a dolgokon, álmodozom, figyelem, hogy gondolatban mennyi lépést tudok megtenni, hogy ugyanarra a kérdésre egy „yes”  felelettel milyen szép variációkat hozok létre. Igen, még mindig a dobozban, a szobámban, de már az ajtót és az ablakot is kinyitottam.  Azt gondolom, hogy ez a folyamat nem a magányról szól. Persze, abban az értelemben igen, amikor egy pillanatra azt látom, hogy nem tehetek semmit. Ugyanakkor megtanultam, hogy ez Nem igaz, egyetlen lehetőségem, hogy ezt teszem. Jó látni, hogy tényleg nem vagyok egyedül, hogy munkámat figyelemmel kíséritek, hogy közösséget érezhetek én is veletek.

Az elvonulást saját ügyemnek tekintem, benne kell lennem és benne vagyok. Megmutatnom, hogy a belső utazást milyen megélni, amikor egyetlen lehetőségnek ezt találom, hogy erre saját magam kényszerítettem, hogy a tévedéseimet és talán egy- két helyes irányt ti is lássatok az én példámon keresztül.

Nem tudom, mikor lesz a befejezés, és még a szobámat sem tudom megmutatni, egyelőre csak képeken. …

Zsuzsi

 

It has been more than half a year since I started the yes-no wall. The room has not been finished yet, although I am making great progress, I have already completed more than three walls. It is getting clearer and clearer that there are some things which I will not be able to answer. I have more and more questions, though. When I would write ‘no’, I wait for a while and it becomes ‘yes’ by next morning, because when I think that something is no, no, whatever happens and I say no….. but I am capable of changing. And then yes. Therefore the procedure slows down. In a situation when I am withdrawn, I can change things, I am dreaming, I am checking how many steps I can make mentally, what nice variations I can create with a ‘yes’ answer to the very same question. Yes, still in my box, in my room, but I have opened the door and the windows. I believe that this procedure is not about loneliness. Well, of course yes, when, for a moment, I feel that I cannot do anything. However, I have learnt that this is NOT true, the only chance for me is to do this. It is good to see that I am not alone, that you keep checking my works, that I can feel that I belong somewhere.

I consider my recluse life my own business, I have to be in it and I am in it. I need to show what it feels like to experience the internal journey, when I find this the only possibility, that I have made myself do it, that you can see my mistakes and maybe one or two right directions through my example.

I don’t know when it is over and I cannot show my room at the moment, only in pictures…..

Of course, it will be shown.

Thank you for your patience

Zsuzsi